Surányi Andris már évek óta nem teszi be a lábát a „gyár”-ba. Pedig asszisztensként éveket lehúzott, betéve ismeri az A-tól G-ig terjedő épületegyüttest, a ruharaktárakat, a fotóarchivumot hármas-négyes műtermet, a kazánt és a személyzeti főosztályt. Később…

Már kezdem látni, hogy a heti egyszeri írás nem könnyű műfaj. Főleg így, hogy fejezetről fejezetre kéne eljutni valami összefüggő történethez. Még ha ugrálok is időben, (amit szeretek, mert túl nagy fegyelmet kívánna a kronológia szigorú betartása, unalmasnak is tűnik és…

 Ma voltam bent a Körösi Zolinál a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnökénél. Ezt csak azért írom ide, mert van ám nekem jelenem is, még élek és nem kizárólag merengéssel töltöm az időt. Bár körülöttem sűrűsödnek a nyugdíjasok, - időnként látványukba bele…

 Már eddig is írtam párszor, hogy gyerekként nem voltam valami barátkozó típus. Mire egy éves lettem, már el is váltak a szüleim. Akkoriban anyám napokon át egy buszban zötykölődött, ment tájolni, vidéken színészkedett. Apám politikai továbbképzésekre járt, mivel a…